Könyvespolc - Jo Baker: Longbourn árnyékában

Unknown | 9/19/2015
Az egyik kedvenc könyvem Jane Austen Büszkeség és balítélet című műve. Tinédzser korom óta többször is elolvastam és természetesen megnéztem a filmes változatokat is. Gondolom nem vagyok vele egyedül, hogy a könyv végén nagyon nehezen hagytam ott kedvenc karaktereimet. Ilyen előzmények után nem is csoda ha felkeltette két könyv a figyelmemet, az egyik Jo Baker: Longbourn árnyékában a másik pedig Rebecca Ann Colins: Pemberley krónikák. Amikor lehetőségem nyílt, hogy 20% kedvezménnyel vásárolhassak az Alexandra könyvesboltban nem sokat haboztam (mivel már egy ideje szemezek velük és sosem értékelik le őket) és megvettem mindkettőt. A másik könyvet jelenleg még olvasom de tervezem, hogy ha befejeztem arról is beszámolok majd.



Így kezdődik: Koszosan nem lehet felvenni a ruhát, ruha nélkül pedig nem lehet kimozdulni otthonról, Hertfordshire-ben legalábbis biztosan nem, főleg szeptemberben. A háztartás szennyesét feltétlenül tisztává kell varázsolni, de Sarah-t ettől még ugyanúgy elkeserítette a szokásos heti nagymosásnak már a gondolata is.

Így végződik: A nő boldogan felnevetett; a férfi ránézett, örült az örömének. Megint megvillantotta azt a mosolyát, mikor csak a szeme sarkába gyűlnek a ráncok, és amit csak ő látott meg, senki más. Akkor megfogták egymás kezét.
- Hát itt vagyunk.
- Itt vagyunk.
 Együtt legyalogoltak az ösvényen Longbournba.


Kiadó: I.P.C. Könyvek Kft.
Kiadás éve: 2013
Ára: 3490.-
Hátoldali ajánló:

Ha Elizabeth Bennet maga mosná az alsószoknyáit, gondolta Sarah, valószínűleg sokkal jobban vigyázna rájuk.

A Büszekeség és balítéletnek ebben az ellenállhatatlanul megrajzolt továbbgondolásában a szolgák a főszereplők, mely Jane Austen remekének szalonjain túlra, a szigorú házvezetőnő és a csillogó szemű cseléd gyakran észre sem vett birodalmába kalauzol bennünket. Ám Longbourn alagsorában is éppoly erős a romantika, a szívfájdalom és az intrika jelenléte, mint az emeleten. Amikor a házhoz új inas érkezik - aki titkokat és tengeri illatokat hoz magával -, a cselédek ebédlőjének nyugodt világa teljesen, talán visszavonhatatlanul a feje tetejére áll.

Mikor a változás megjelent Longbournban, Polly úgy bámulta, mint akinek elment az esze, Mrs. Hill folyton teletöltötte a poharát, sőt, még Mr. Hill is úgy pislogott rá, és kapta le róla a tekintetét, mint valami ábrándos leány, Sarah elcsüggedt. Rá már senki sem figyelt, és azt kívánta, hogy bár sosejött volna el Longbournba ez a változás a sötét hajával meg a mogyoróbarna szemével.

"Ez az irodalmi tiszteletadás nem csak kötelező olvasmány Austen rajongóinak, de önmagában is megállja a helyét, mint elragadó szerelmes regény. Bakker meglepő kockázatot vállal a Bennet család tagjai és a szolgák kapcsolatának kidolgozásával, ám sikeresen elkerüli a sallangok csapdáját; tiszteletteljes, megindító újramondása az eredeti történetnek." - Publish Weekkly 

A fenti sorokat olvasva gondolom nem lehet csodálkozni azon, hogy felkelte kíváncsiságomat a regény és a két könyv közül őt vettem először a kezembe. 
Előzetesen azt feltételeztem, hogy az eredeti mű szerint fogunk haladni és a cselédek szemén át követhetjük majd a már jól ismert történetet. Hát ez csak részben igazolódott be, hiszen a regény időben túlnyúlik a Büszkeség és balítéleten valamint színhelyei között nem csak a korabeli Anglia hanem Spanyolország és a gyarmat országok is szerepelnek.

Összesen négy cseléd felel a Bennet család kényelméért: Mr. és Mrs. Hill a házvezetőnő, Sarah és Polly az árva szobalányok. Hozzájuk csatlakozik James akit inasnak, lovásznak és gyakorlatilag mindenesnek vesznek fel. Némelyik szereplő az eredeti műben is említésre  került, mások az írónő fantáziájának kreálmányai.  

A könyv eleje kifejezetten tetszett, részletesen bepillanthatunk a cselédek életébe. Az írónő észrevehetően tanulmányozta az akkor használt tisztítóeszközöket és a szolgák mindennapjait. És valóban érdekes volt egy kicsit más szemszögből látni a családot. 
Szintén tetszett, hogy egy-egy esemény új színezettet kapott pl. arra biztos mindenki emlékszik, hogy mivel fiú gyermek nem született Bennetéknél ezért a birtokot Mr. Collins fogja majd örökölni a családfő halála után. De hogy a sikertelen lánykérés milyen bizonytalanságot fakaszt az állásukért aggódó cselédekben az eddig meg sem fordult a fejemben. 
Egyébként Mr. Collins figuráját nagyon jól életre kelt, valóban olyan, mintha a vele kapcsolatos részek az eredeti Austen féle történet része lenne csak valamiért kimaradt volna belőle.

Természetesen itt is van egy szerelmi szál de nem olyan fennkölt magasságokban, mint az urak esetében. De az érzelmek mélysége, a fájdalom ugyanolyan erős bármelyik társadalmi osztályt vizsgáljuk is.

Ami viszont nem tetszett nekem és evvel számomra teljesen elrontotta a könyv hangulatát az író, hogy olyan dolgokat emelt bele, aminek véleményem szerint, semmilyen köze nem lehet egy Büszkeség és balítélet-et alapul vevő műhöz. Gondolok itt például a pedofíliára vagy a homoszexualitásra és van még egy csavar a történetben, amit nem szeretnék elárulni de nagyon nem éreztem odaillőnek. Nem azt mondom, hogy akkoriban ilyen dolgok nem léteztek, csak azt, hogy nem idevalók.   

Ahogy néztem, ha nem is maradéktalanul de általában tetszett az embereknek ez a könyv. Számomra viszont egy jó ötlet rossz kivitelezésének példája lett és utólag sajnáltam, hogy kifizettem érte az árát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...