{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Hobbi

Annabella | 11/18/2015

A mostani VKP-s téma a hobbi lett. Ahogy megláttam az aktuális témát gyorsan elkezdtem elemezgetni magam, hogy milyen hobbikat is űztem eddig, aztán arra jutottam, hogy egyetlen egy nagy szerelmem van, ami gyerekkorom óta elkísér.

Ez pedig nem más mint az OLVASÁS. Persze én is fűztem gyöngyöt, mint minden rendes lány vagy jártam foci meccsre és kísértem el a csapatot külföldre, aerobikoztam de ezek az idő múlásával lassan elmaradtak. Két gyerek mellett már nem jut időm gyöngyöt fűzni, meccset is inkább már csak tévéből nézek és itthon tornázom bár tervezem, hogy meglepem majd magam egy bérlettel de ez egy másik történet.

Az olvasás az egyetlen dolog, ami végigkísérte életemet. Amíg nem tudtam olvasni addig anyukám olvasott meséket és verseket nekem. 5 évesen már fejből tudtam, sok más mellett, a mai napig is egyik kedvenc versemnek számító költeményt.

Petőfi Sándor: A vén zászlótartó

Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába',
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.

Ki az a vén zászlótartó ottan
Oly tüzes lelkiállapotban?
Szemem rajta kevélyen mereng el:
Az én apám az az öreg ember!

Az én apám e vén zászlótartó.
"Vészben a hon!" elhatott a nagy szó,
Elhatott kórágyához fülébe,
S mankó helyett zászlót vett kezébe.

Vállait egy kínos élet gondja,
Betegség és ötvennyolc év nyomja,
S ő feledve minden baját, búját
Ifjak közé hadi bajtársúl állt, 

S kit eddig az asztaltól az ágyba
Alig-alig bírt elvinni lába,
Ellenséget űz mostan serényen
Ifjusága régi erejében.

Mi vitte őt háború zajába?
Hiszen neki nincsen gazdagsága,
Mit féltene, mit védeni kéne,
Hogy ne jusson ellenség kezére.

Annyi földet sem mondhat övének,
Melyben egykor koporsója fér meg,
S mégis mégis viszi lobogóját
Azok előtt kik, a hazát óják.

Ép azért ment, mert semmivel sem bír;
Küzd a gazdag, de nem a hazáért,
Védi az a maga gazdagságát...
Csak a szegény szereti hazáját.

Édesapám, én voltam tenéked
Ekkoráig a te büszkeséged;
Fordult a sor, megfordult végképen,
Te vagy mostan az én büszkeségem.

Érdemes vagy a cserkoszorúra!
Alig várom, hogy lássalak újra
S megcsókoljam örömtől reszketve
Kezedet, mely a szent zászlót vitte.

És ha többé nem látnálak téged?
Látni fogom fényes dicsőséged;
Könnyem leszen sírodnak harmatja,
S híred a nap, mely azt fölszárítja!


Míg a többi osztálytársam a játszótéren játszott, én a könyveimbe merülve egy teljesen más világban jártam. Ha nyáron a hétvégéinket a vidéki házunkban töltöttük én ki se mozdultam, hiába volt pár méterre a vízpart. Anyukámnak úgy kellett kizavarnia, hogy egy kicsit legyek a napon is.

Most már édesanyaként a gyermekeimnek igyekszem átadni a mesék világán keresztül az olvasás szeretetét. Remélem sikerül.

Nyilván mindenkinek a saját hobbija, kedvtelése a legjobb hiszen kikapcsolja, elmenekíti a hétköznapok gondjaitól én mégis azt gondolom, hogy mind közül az olvasás a legértékesebb.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...