Könyvespolc - Kate Morton: Az elfeledett kert

Unknown | 7/29/2015




Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015
Ára: 3999.-

Hátoldali ajánló:
Egy kislányt magára hagynak 1913-ban egy Ausztráliába tartó hajón. Lélek egyedül érkezik, csak egy kis bőrönd van vele, benne néhány ruhadarab meg egyetlen könyv- egy gyönyörű mesekönyv. A gyermeket befogadja a kikötőmester és felesége, és mint a magukét nevelik fel. Huszonegyedik születésnapján elmondják neki az igazságot, és "Nell" aki úgy érzi, hogy kicsúszott alóla a talaj, nekivág, hogy megtudja, ki is ő valójában. Kutatása során eljut a Cornwall partján álló Blackhurst udvarházba, és nyomára jut a Mountrachet család titkainak. De csak Nell halála után folytatja a kutatást az unokája, Cassandra, és akkor áll össze a kirakós rejtvény valamennyi darabja.



"A kicsi, ártatlannak tűnő hazugságok évek múltával tragédiához vezethetnek. Ez a könyv pedig a titkok aknamezeje."
"Ó miért vártam én ezzel a könyvvel ilyen sokáig?"
"Imádtam a könyvet, minden oldalát, minden szavát. Csak ajánlani tudom mindenkinek."
"A történet kellőképpen rejtélyes családi titkok, rég eltemetett érzelmek, tiltott szerelmek, sok-sok intrika...ez kell egy romantikus regényhez!"

Így kezdődik: "Sötét volt, ahol kuporgott, de a kislány engedelmeskedett."
Így végződik: "Nell mélyet lélegzett, és követte az Írónőt, át a küszöbön, be a valaha látott legeslegszebb kertbe."

Három idősíkon játszódik a történt: az 1900-as évek elején, a '70-es években és 2005-ben. Az elején nagyon zavart, hogy összevissza ugrálunk az időben. Mire felkeltette az érdeklődésemet a történet és vártam a folytatást addigra máshol és máskor találtam magam és csak néztem, hogy akkor most kik ezek a szereplők, mi történik. Az időbeli ugrálás a könyv szűk negyedéig zavart, utána már összeállt annyira a történet, hogy ne okozzon különösebb nehézséget.

A karakterek jól kidolgozottak, abszolút hitelesek. Láttam az egyes szereplők mögött az indítékaikat, mik motiválják őket. Nagyon-nagyon emberi, esendő volt mindegyik. A kedvencem Rose Mountrachet édesanyja volt. Habár egy mellékszereplőről van szó, abból is a negatív fajtából, mégis számomra ő volt a legkidolgozottabb figura. Ahogy küzd a múlt árnyaival és igyekszik megfelelni a társadalmi státuszával járó követelményeknek, egy végtelenül magányos nő, akinek az egyetlen fénysugár az életében betegeskedő lánya.

Jól megírt könyv, amely végig fenntartja az olvasó érdeklődését, újabb és újabb információmorzsákat hullatva eléjük és újabb megfejtésre váró talányokat adva.

Elgondolkodtatott, hogy életünk egy-egy apró mozzanata, egy egyszerű cselekedett a jelenben, ami akár fel sem tűnik, milyen meghatározó lehet a jövőnkben. Sőt Morton kiterjeszti mindezt a leszármazottakra is.

Érdekessége a könyvnek, hogy nem egy, hanem tulajdonképpen két könyv Egy mesekönyv rejtőzik benne. Igaz a mesék elég félelmetesek, nem olyanok, amiket szívesen olvasnék a gyermekeimnek.

Minden pozitívumával együtt sem tartozik a kedvenc könyveim közzé. Amikor befejeztem nem éreztem késztetést, hogy rögtön újrakezdjem olvasni. A szereplők tetszettek benne a legjobban és a legkevésbé az elején nehézséget okozó idősíkok közötti ingázás.
Izgalmas könyv, nem kiemelkedő, de mégis van egy sajátságos hangulata, nem fog csalódni benne, aki ezt a könyvet választja.

Az írónő hazánkban megjelent könyvei:
Titkok őrzője
Távoli órák
Az elfeledett kert

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...