Bár ismertem Hosszú Katinka nevét, bevallom őszintén, nem tudtam, hogy könyvet írt. Egy véletlen során került a kezeim közé. Gondoltam belepillantok, aztán úgy magával ragadott, hogy szinte letenni sem bírtam.
A könyv hagyományos könyvesboltban nem, csak a BioTechUSA üzleteiben és webshopjában vásárolható meg.
Ára: 3.999 forint.
Kiadás éve: 2014
Így kezdődik:
"Mindjárt elsírom magam! Belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés... Koncentrálj, koncentrálj! - mondogattam magamnak, nem túl nagy meggyőződéssel. A világ cikije lenne, ha itt én most nekiállnék pityeregni. Pedig már érzem azt a szorító érzést a torkomban, a fene egye meg... Mosolyogni kellene... Hol is ülnek a magyarok? Jézusom, csupa pára a szemem... A francba, Katinka koncentrálj már! Egy olimpiai döntő következik... "
Ez egy motivációs könyv önéletrajzi elemekkel. Minden fejezet előtt egy-egy ösztönző idézet áll. A fejezetcímek többségében Katinka versenyzői pályafutásának egy-egy fontos állomását jelölő város nevei.
A mélyponttól kezdődik a történet, vagyis a 2012-es londoni olimpia 400 méter női vegyes úszás döntőjétől, ahol Katinka kimondva kimondatlanul aranyat várt el magától. Ehhez képest még érmet sem tudott szerezni. Innentől megkérdőjeleződött benne minden, az eddig elért eredményei, pályafutása, hogy érdemes-e egyáltalán tovább folytatnia az úszást. Ott van, ahol bizonyára már sokan voltunk életünk során, a gödör legalján, viszont bár csábító, mégsem maradt ott az önsajnálatban dagonyázva, hanem nem csak kimászott belőle de feljebb ért mint korábban valaha. A könyvet olvasva végigkísérhetjük a gondolkodásában történt változásokat, amik kiemelt jelentőséggel bírnak jelenlegi sikerességében. A szemléletváltása mellett edző- és edzésmódváltás is történt de erre a könyvben nem tér ki részletesen, csak nagy vonalakban említi.
Mivel 2014-ben jelent meg a könyv duplán érdekes volt számomra, hiszen néhány nappal a kazani vizes vb után vettem a kezembe, ahol Katinka sikeresen szerepelt.
Azt hiszem ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia és megtanulni/átvenni Katinkától az hozzáállását, elfeledve azt a sajnos nagyon is belénk rögződött magyar mentalitást, amivel sokkal nehezebb tudunk előrejutni, lehetünk bármennyire is jók. Bárki, aki sikeres(ebb) szeretne lenni olvassa el!
Ha jó könyvet olvasok és tetszik belőle egy-egy rész akkor azokat vagy bejelölöm vagy kiírom magamnak. Itt az utóbbit választottam de elég nehéz dolgom volt, mert szinte minden oldalon találtam valamit, amit meg akartam magamnak őrizni útravalóul. Itt van az általam kijegyzeteltek közül néhány kedvcsinálónak:
"Végre megértettem mi volt a baj Londonban Görcsösen ragaszkodtam az álmaimhoz, és nem vettem észre, hogy a siker éppen olyan, mint a homok: minél erősebben akarod megszorítani, annál könnyebben folyik ki az ujjaid közül."
"Az egyik nap lefutottam tíz kilométert különösebb megerőltetés nélkül. Másnap újra mentem. Akkor már tizenkettőig jutottam, mert nem akartam ott megállni, ahol a legutóbb. Le akartam győzni magamat. Újra meg újra. Egyre lehetetlenebb célokat tűztem ki magam elé, de mindet teljesítettem. A második héten már eljutottam a Golden Gate hídig meg vissza, ami pont egy félmaratoni távnak felel meg. Azt is könnyedén lefutottam. Akkor jöttem rá, tényleg bármit képes vagyok elérni."
"Mégis úgy voltam vele, vágjunk bele! Ha nem próbálom ki, sohasem fogom megtudni, hogy tényleg lehetetlen vállalkozás-e."
"Sok versenyző mondja azt magáról, hogy nincsenek elvárásai egy-egy verseny előtt, csak a maximumot szeretné kihozni magából. A legtöbbször persze ez amolyan sablonnyilatkozat, hogy ne pakoljon extra terhet a vállára, hiszen senki sem beszél szívesen tuti arany- vagy éremesélyről. Legbelül viszont a többségük pontosan tudja, mit vár el önmagától, és igenis csalódott lenne egy második vagy éppen negyedik hellyel. Nekem egy évbe telt, hogy el is tudjam hinni, amit mondok. Hogy tényleg elégedett lennék még az utolsó hellyel is, ha tudom, hogy mindent kiadtam magamból. Nem volt könnyű elsajátítani ezt a mentalitást, hiszen imádok nyerni - csakhogy az állandó győzelmi kényszerrel saját magamat bénítottam meg. Most tehát már úgy állok hozzá a versenyekhez, hogy a cél a maximumot kihozni magamból - sokszor ez egyébként még nehezebb is, mint "csak" győzni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése